Job Jób, fejezet Jób könyve, fejezet 13
Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét
Ímé, mindezeket 13,1: rész12,12–25. látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre 13,5: Péld. 17,27.28. lenne. Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, 13,7: rész42,8. és ő érette szóltok-é csalárdságot? Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? Keményen megbüntet, 13,10: rész42,8. ha titkon vagytok is személyválogatók. Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem 13,11: Zsolt. 119,120. nem száll-é rátok? A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám 13,14: Bir. 12,3. 1 Sám. 19,5. markomba lelkemet? Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató 13,16: Zsolt. 1,5. 5,6.7. nem juthat elébe. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen 13,21: rész7,14. engem. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! Mért rejted el 13,24: Zsolt. 8,15. arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak 13,26: Zsolt. 25,7. 90,8. vétkét örökölteted velem?! Hogy békóba teszed 13,27: rész33,11. lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.