2Co 2 Korinthusi, fejezet Pál második levele a korinthusiakhoz, fejezet 2
Ajánlja, hogy a bűnbánó bűnöst ismét vegyék be
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam 2,3: rész12,21. azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. Ha pedig valaki 2,5: 1 Kor. 5,1. megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat. Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése: Annyira, hogy 2,7: Gal. 6,1. éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta 2,8: 1 Kor. 16,14. szeretetet. Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek 2,9: rész7,15. vagytok-é? A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a 2,10: Luk. 23,31. Sátán: Mert jól ismerjük az ő 2,11: Eféz. 6,10. 1 Pét. 5,8. szándékait.
Az apostol hálát ad Istennnek, a Krisztus felől való elegyítetlen beszéd hatalmas eredményéért
Mikor pedig Troásba 2,12: Csel. 16,8. mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem 2,12: Csel. 14,27. az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi 2,14: Kol. 1,27. általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, 2,15: 1 Kor. 1,18. mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda 2,16: rész3,5.6. Róm. 1,16. alkalmatos? Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; 2,17: rész4,2. hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.