2Sa 2 Sámuel, fejezet Sámuel második könyve, fejezet 16
Siba rágalmazza Mefibósetet
Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala. És monda a 16,2: rész9,3.6.9. 19,17.18. király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában. És monda a király: Hol van most a te uradnak 16,3: rész9,2–5. fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja 16,3: rész19,26. ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát. És monda a király Sibának: Ímé minden 16,4: rész19,29. tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék előtted, óh uram király!
Sémei szidja Dávidot
Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei 16,5: rész19,21. 1 Kir. 2,8.36–46. vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket. És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának. És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te 16,7: 2 Móz. 22,28. vérszopó és istentelen ember! Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének 16,8: rész1,5–16. rész4,5–12. véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy! Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a 16,9: rész18,2. 1 Sám. 26,8. királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem. Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának 16,10: rész2,18. fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt? És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból 16,11: rész17,3. származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki. Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval 16,12: rész19,14.15. fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett. És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik 16,13: vers 7.8. és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala. Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
Absolon követi Akhitófel gyalázatos tanácsát
Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének 16,15: rész15,7–12. Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele. Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, 16,16: rész15,32–37. a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a 16,16: 1 Sám. 10,24. király, éljen a király! És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti 16,17: vers 16. szereteted? Miért nem mentél el barátoddal? Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok. Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád is. Monda pedig Absolon 16,20: rész15,12.31. Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak 16,21: 1 Móz. 49,3.4. 3 Móz. 20,11. ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak. Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész 16,22: rész12,11.12. Izráelnek szeme láttára. És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.