Ecc Prédikátor, fejezet A prédikátor könyve, fejezet 12
Gondolj Istenre ifjúságodban, akkor lesz vígaszod vénségedben!
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet 12,1: vers 16. ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a 12,7: Jer. 9,17.18. sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por 12,9: 1 Móz. 2,7. 3,19. földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki 12,9: Zak. 12,1. adta volt azt.
Istenfélelem a fősummája minden tudománynak
Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok 12,11: 1 Kir. 4,31–33. bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok 12,12: rész9,1. kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, 12,15: Zsolt. 111,10. Luk. 10,42. és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre 12,16: 2 Kor. 5,10. előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.