Heb Zsidókhoz, fejezet A zsidókhoz írt levél, fejezet 8
Az újtestamentumi főpapnak szentélye és szolgálata is feljebbvaló az ótestamentumiénál
Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének 8,1: Eféz. 1,20. jobbjára üle, Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített. Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. 8,3: Eféz. 5,2. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának 8,5: Kol. 2,17. szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a 8,5: 2 Móz. 25,40. sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek 8,6: 2 Kor. 3,6. közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új 8,8: Jer. 31,31.32. szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal 8,9: 2 Móz. 19,5.6. ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők 8,9: 2 Móz. 32,7.8. nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom 8,10: Ésa. 54,13. azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: 8,11: Ján. 14,26. Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. 8,12: Jer. 31,34. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.