Hos Hóseás, fejezet Hóseás próféta könyve, fejezet 13
Megváltás a halálból. A bűn rombolása
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt. Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! 13,2: rész2,7. 4,12. 8,4.11.14. 10,1. 11,2. 12,11. Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat 13,2: 1 Kir. 19,18. csókolnak! Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és 13,3: Zsolt. 1,4. 35,5. 37,20. Ésa. 17,13. 41,15. mint a kéménynek füstje. Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. 13,4: rész12,9. 2 Móz. 3,14.15. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító! Én ismertelek téged 13,5: rész11,1.3.4. 5 Móz. 32,10. a pusztában, az eltikkadt földön. A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének 13,6: rész4,7. 7,15. 10,1. rólam. De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; 13,7: rész5,14. mint a párducz, úgy lesekedem az úton. Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket! Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt 13,10: 1 Sám. 8,5. és fejedelmeket! Adtam néked királyt 13,11: 1 Sám. 8,7. 10,21.24. haragomban, és elvettem az én búsulásomban! Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne! A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! 13,14: 1 Kor. 15,55. Megbánás elrejtetett én előlem. Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, 13,15: rész8,3.7.8. 12,1. 10,14. az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.