Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 33
Az Isten panaszkodó népének megigértetik az ellenségek pusztulása, a bűnösök rettegésére, a hívők örömére
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el 33,1: Hab. 2,8. Náh. 3,1. fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a 33,3: Dán. 10,6. Jel. 1,10. Zsolt. 68,1.2.3. népségek. És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont 33,5: rész1,27. ítélettel és igazsággal. És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme 33,6: rész9,7. 11,1.2. lesz kincse. Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt 33,8: Bir. 5,8. Ésa. 10,9. 36,19. 2 Kir. 18,14–16. az emberrel! Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, 33,9: rész24,4.7. ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt 33,11: rész26,18. 59,4. titeket. A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; 33,12: Ámós 2,1. tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk 33,14: rész31,9. Zsid. 12,29. 5 Móz. 4,24. 9,3. megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize 33,16: Zsolt. 18,34. 30,8. el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; 33,17: rész32,1–5. látnak széles országot. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át 33,21: rész28,1. nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot 33,24: rész6,10. Zsolt. 103,3. Márk 2,9. Máté 8,17. nyer.