Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 5
Példázat az Úr terméketlen szőlejéről
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek 5,1: Jer. 2,21. Máté 21,33. Luk. 20,9. szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; 5,5: Zsolt. 80,13.14. elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; 5,7: Jer. 31,20. és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Isteni Ítéletekkel való fenyegetés, kivált ellenséges betöréssel
Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, 5,8: Mik. 2,2. és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül, Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem. Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után 5,11: Péld. 23,29.30. futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem 5,12: Zsolt. 28,5. Ámós. 6,5.6.9. látják kezeinek cselekedetét. Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg; Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői; És porba hajtatik a 5,15: Ésa. 2,11.17. közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak. És felmagasztaltatik 5,16: Ésa. 24,23. a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban. És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek! Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken; A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, 5,19: 2 Pét. 3,4. hogy tudjuk meg. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, a kik 5,21: Péld. 3,7. Róm. 12,16. magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt! Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; A kik a gonoszt ajándékért 5,23: Péld. 17,15. igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük: Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, 5,24: Jób 18,16. Ámós 2,9. Malak. 4,1. mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták. Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja 5,25: Ésa. 9,11–16. el nem mult, és keze még felemelve van. És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek. Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem; Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél; Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog 5,29: Jer. 2,15. 4,7. Zsolt. 74,4. s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle; És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik 5,30: Ésa. 8,22. Ámós 8,1. Ámós. 10,1. a ráborult homályban!