Jon Jónás, fejezet Jónás próféta könyve, fejezet 2
Jónás imája és szabadulása
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. 2,1: Máté 12,40. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid 2,4: Zsolt. 42,8. 88,17. és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; De én 2,10: Zsolt. 116,17.18. hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.