Jos Józsué, fejezet Józsué könyve, fejezet 4
A csodálatos átkelés emlékkövei
Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván: Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, 4,2: rész3,12. egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből. És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka. Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből; És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik 4,6: vers 21. 2 Móz. 13,8.14. majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek? Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált 4,7: rész3,13. vers 22.23. a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, 4,8: vers 20. a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat. Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig. A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne. És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt. Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve 4,12: rész1,14. az Izráel fiai előtt, a miképen szólt vala 4,12: 4 Móz. 32,20.29. nékik Mózes. Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére. Azon a napon felmagasztalá 4,14: rész3,7. az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban. Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván: Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból. És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból! És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére 4,18: rész3,15. a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett. A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, 4,19: rész5,9. Jérikhónak keleti határán. Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá 4,20: vers 8. fel Józsué. És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a 4,21: vers 6.7. kövek? Tudassátok majd a ti 4,22: vers 6. fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon. Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; 4,23: 2 Móz. 14,21. Zsolt. 78,13. 106,9. 114,3. míg általjövénk rajta. Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; 4,24: Ésa. 59,1. hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.