Mat Máté, fejezet Máté evangéliuma, fejezet 17
Krisztus megdicsőülése
(Vers 1–13: v. ö. Márk 9,2–13. Luk. 9,28–36.)
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas 17,1: Márk 9,2–13. Luk. 9,28–36. hegyre. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 17,2: 2 Pét. 1,16–18. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: 17,5: rész3,17. Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek 17,9: rész16,20. se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy 17,10: rész11,14. Malak. 4,5. előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem 17,12: rész14,9.10. azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról 17,13: Luk. 1,17. szóla nékik.
A kórságos meggyógyítása
(Vers 14–21: v. ö. Márk 9,14–29. Luk. 9,37–42.)
És mikor a sokasághoz 17,14: Márk 9,14–29. Luk. 9,37–42. értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. 17,17: 5 Móz. 32,5. És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. Ekkor a 17,19: rész10,1. tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert 17,20: rész21,21. Márk 11,23. Luk. 17,6. bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
Jézus másodszor jelenti szenvedéseit
(Vers 22–23: v. ö. Márk 9,30–32. Luk. 9,43–45.)
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe 17,22: rész16,21. 20,18. Márk 8,31. 9,31. 10,33. adatik; És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
A templomadó
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a 17,24: 2 Móz. 30,13. kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.