Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 102
Bűnbánó ima Sion helyreállításáért
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és 102,2: Zsolt. 50,15. kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! Mert elenyésznek az én napjaim, mint 102,4: Jób. 7,6.7. a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz 102,6: Jób 19,20. ragadt. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. Napjaim olyanok, mint a 102,12: Zsolt. 109,23. megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a 102,14: Jer. 29,10.11. Dán. 9,25. megszabott idő. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, 102,15: Ezsdr. 3,10–13. és a porát is kímélik. És félik a népek 102,16: Zsolt. 72,10.11. az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja 102,19: Zsolt. 126,1–3. Jer. 23,7.8. az Urat. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza 102,21: Zsolt. 126,1–3. a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; 102,25: vers 14. Jer. 29,10.11. a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. Régente fundáltad a földet, s az egek 102,26: Zsolt. 8,4. is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de 102,27: Zsid. 1,10–12. te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen 102,29: Jer. 33,6–26. megáll előtted.