Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 140
Könyörgés a csalárd ellenség tőrétől való szabadulásért
Az 140,1: 1 Krón. 25,1. éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó 140,4: Róm. 3,13. Jak. 3,8. mérge van ajkaik alatt. Szela. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót 140,6: Zsolt. 7,16.17. terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet 140,8: 2 Sám. 7,9. a háború napján! Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be 140,10: Zsolt. 7,16.17. ajkaiknak átka. Eleven szenek 140,11: Jób. 20,26–28. hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, 140,12: Jób. 20,7.8. míg nyaka szakad. Tudom, hogy 140,13: Zsolt. 9,3. felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt 140,14: Zsolt. 92,13–16. lakoznak az igazságosak.