Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 142
Isten segítségéért való fohászkodás nagy szorongásban
Dávid tanítása; imádság a barlangban 142,1: 1 Sám. 24,4. Zsolt. 57,1. létekor. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm 142,3: Zsolt. 2,19. előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, Mikor 142,4: Zsolt. 40,13. elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és 142,6: Zsolt. 16,5. örökségem az élőknek földén; Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg 142,7: 1 Sám. 23,26. engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.