Mat Máté, fejezet Máté evangéliuma, fejezet 22
A királyi menyegző
Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Az adópénz
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Kérdés a feltámadásról
Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. Legutoljára pedig az asszony is meghalt. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
A nagy parancsolat
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44
Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“
Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
»Mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj az én jobb kezem felől,
amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“ És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.