Act Apostolok, fejezet Az apostolok cselekedetei, fejezet 3
Csodatétel a sántán
Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta 3,2: rész14,8–10. vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve 3,8: Ésa. 35,6. és dícsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.
Péter bizonyságot tesz Krisztusról és megtérésre int
Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon? Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, 3,13: Mát. 21,17. Márk 15,9. Luk. 23,16. Ján. 18,39. hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember 3,14: Mát. 27,21. Márk 15,11. Luk. 23,18. Ján. 18,40. bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. És az ő nevében való hit 3,16: Ján. 14,12.13. által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. De most, atyámfiai, tudom, 3,17: 1 Kor. 2,8. hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, 3,18: Ésa. 53,2–12. Dán. 9,26. ekképen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, 3,19: rész2,38. hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés 3,19: 2 Thess. 1,7. Zsid. 4,1–11. idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, 3,20: rész1,11. a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt 3,22: 5 Móz. 18,18.19. néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván 3,25: 1 Móz. 22,18. Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, 3,26: Mát. 15,24. Ján. 4,22. Róm. 1,16. 15,18. elküldé őt, hogy megáldjon 3,26: Mát. 11,28. titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.