Est Eszter, fejezet Eszter könyve, fejezet 7
Hámánt arra a fára akasztják, amelyet Márdokeus számára emelt
És elméne a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz. És monda 7,2: rész5,6. a király Eszternek másodnapon is, borivás közben: Mi a te kivánságod Eszter királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen. És felele Eszter királyné, és monda: Ha kegyet találtam szemeid előtt, oh király! és ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre. Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért. És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az ő szíve erre vitt, hogy azt cselekedné? És monda Eszter: Az ellenség és gyűlölő, ez a gonosz 7,6: rész5,4.8. Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné előtt. A király pedig felkele haragjában a borivástól és méne a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részéről elvégeztetett az ő veszte. És mikor a király visszatért a palota kertjéből a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erőszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék. És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa 7,9: rész5,14. 6,4. is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára 7,9: rész2,22.23. szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok őt 7,9: rész6,13. magát reá! Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja.