Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 44
Panasz, hogy Isten elvetette az ő népét
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak 44,1: 1 Krón. 25,1. 26,1. tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink 44,2: 2 Móz. 12,26.29. Józs. 4,21.22. beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te 44,4: Józs. 11,6–23. jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az 44,7: Zsolt. 20,8. 33,16. ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. Mégis 44,10: Zsolt. 60,3. megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. Oda dobtál minket 44,12: Róm. 8,36. vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. Eladtad 44,13: 5 Móz. 32,30. a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. Csúfságul vetettél 44,14: Zsolt. 79,4. oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. Példabeszédül vetettél oda 44,15: Jer. 24,9. a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. A csúfolók 44,17: Zsolt. 74,10. és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a 44,20: Zsolt. 23,4. halál árnyékát. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek 44,22: Zsolt. 139,4. titkait. Bizony te éretted gyilkoltak 44,23: Róm. 8,36. minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. Serkenj fel! 44,24: Zsolt. 7,7. Máté 8,25. Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik lelkünk, a 44,26: Zsolt. 119,25. földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg 44,27: Zsolt. 25,11. minket a te kegyelmedért!