Jer Jeremiás, fejezet Jeremiás próféta könyve, fejezet 10
A bálványokat és bálványimádókat az élő Isten elveszti, de a maga népét mértékkel fenyíti
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! Ezt mondja az Úr: A 10,2: 3 Móz. 18,3.4. pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő 10,3: Ésa. 40,19.20. 41,24. Hós. 4,12. fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem 10,5: Zsolt. 115,5. beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Nincs hozzád 10,6: Zsolt. 86,8.10. hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! Ki ne félne tőled, 10,7: Jel. 15,4. nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! Mind egyig 10,8: Hab. 2,18. balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; 10,9: Ezék. 16,18. öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló 10,10: Zsolt. 10,16. király; az ő haragja előtt reszket 10,10: Hab. 3,5–12. Zsolt. 18,8. a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) Ő 10,12: 1 Móz. 1,1–31. teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. Szavára 10,13: Zsolt. 18,14–16. víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. Minden 10,14: rész51,17. ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök 10,15: Ésa. 19,1. idején! Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség 10,16: 5 Móz. 32,31. Zsolt. 16,5. 74,2. alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol! Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen 10,19: rész14,18.19. az én vereségem, és szenvedem azt! Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! Mert oktalanok 10,21: rész8,7. voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak 10,22: rész4,6. földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok 10,22: rész9,11. tanyájává. Tudom Uram, hogy az embernek nincs 10,23: Péld. 16,1–9. hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Fenyíts meg 10,24: Ésa. 27,8. Zsolt. 6,2. engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! Öntsd ki haragodat 10,25: Zsolt. 79,6. ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!