Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 74
Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér
Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek 74,1: Zsolt. 80,1. juhai ellen? Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen 74,2: Zsolt. 132,13.14. szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. Faragványait 74,6: 1 Kir. 9,7.8. már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. Szent helyedet lángba borították; neved 74,7: 1 Kir. 9,3. hajlékát földig megfertőztették. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki 74,9: Siral. 2,9. tudná: meddig tart ez? Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e 74,12: Bir. 3,31. 4,24. föld közepette. Te hasítottad ketté 74,13: 2 Móz. 14,21.22. a tengert erőddel; te törted össze a 74,13: Ezék. 29,3. czethalak fejeit a vizekben. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat 74,17: 1 Móz. 8,22. és a telet te formáltad. Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! Tekints a szövetségre; mert 74,20: 2 Móz. 24,8. telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! Ne felejtkezzél el 74,23: Zsolt. 137,7. ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!