Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 88
Könyörgés a kemény kisértésben és halálos veszedelemben
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita 88,1: 1 Krón. 15,19. 25,5. Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, 88,4: Zsolt. 123,3.4. és életem a Seolig jutott. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. Mély sírba 88,7: Zsolt. 86,13. 141,7. vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal 88,8: Zsolt. 42,8. nyomtál engem. Szela. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. Szemem 88,10: Zsolt. 38,11. megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád 88,10: Zsolt. 143,6. terjengetem kezeimet. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a 88,12: Zsolt. 6,5. pusztulás helyén? Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? De én hozzád rimánkodom, Uram, és 88,14: Zsolt. 5,4. jó reggel elédbe jut az én imádságom: Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te búsulásaid; 88,17: Zsolt. 42,8. a te szorongatásaid 88,17: vers 18.19. elemésztettek engem. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.