Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 95
Isten dicséretére való hívogatás, engedetlenségtől való óvás
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; 95,1: Zsolt. 33,1. vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden 95,3: Zsolt. 86,8. istenen felül. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, 95,4: Zsolt. 24,1.2. és a hegyeknek magasságai is az övéi. A kié a tenger, és ő alkotta 95,5: 1 Móz. 1,9.10. is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk 95,6: Zsolt. 100,3. előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő 95,7: Zsolt. 79,13. legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a 95,8: 2 Móz. 17,1. pusztában: A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én 95,9: 2 Móz. 6,17–21.10.22.23. cselekedetemet. Negyven 95,10: 4 Móz. 14,22.34. Zsid. 3,17. esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én 95,11: 4 Móz. 14,21–23. Zsid. 4,3. nyugalmam helyére.