Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 26
Isten népének hálaéneke és reménye
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős 26,1: Zsolt. 46,2. 35,22. városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz 26,2: Zsolt. 118,19.20. Jel. 22,14. nép, a hűség megőrzője. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd 26,3: Zsolt. 112,7.8. 111,8. azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök 26,4: Zsolt. 62,9. 115,11. kőszálunk van. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, 26,5: rész25,2.12. megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az 26,7: Péld. 3,6. 11,6. igaznak útját. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak 26,9: Zsolt. 63,7. 77,3. 119,55.62. 139,18. a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; 26,11: 5 Móz. 32,27. Zsolt. 69,10. 119,139. Ésa. 9,18. és tűz emészti meg ellenségeidet. Uram! Te adsz nékünk békességet, 26,12: Zsolt. 44,5.6. hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, 26,14: Jel. 20,5.6. és eltörléd emlékezetöket. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a 26,15: rész49,19–21. 54,1–5. 62,4–5. földnek minden határait. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének 26,18: Hós. 8,7. lakói. Megelevenednek 26,19: rész25,8. 1 Thess. 4,16. Jel. 20,4.5. Luk. 14,14. Dán. 12,2. halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, 26,21: 1 Móz. 4,10.11. Jób 16,18. Ezék. 24,7.8. s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!