Job Jób, fejezet Jób könyve, fejezet 26
Jób nyolczadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét
Jób pedig felele, és monda: Bezzeg jól segítettél 26,2: rész2,11. 25,2–6. a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. Az alvilág mezítelen előtte, 26,6: Zsolt. 138,8.12. Zsid. 4,13. és eltakaratlan a holtak országa. Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét 26,9: Zsolt. 104,2.3. fölibe terítvén. Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. Erejével felriasztja a tengert, 26,12: 2 Móz. 14,31. Ésa. 51,15. és bölcseségével megtöri Ráhábot. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny 26,14: Péld. 3,11. rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?