Ecc Prédikátor, fejezet A prédikátor könyve, fejezet 1
A földi dolgok hiábavalósága
A prédikátornak, Dávid 1,1: 1 Krón. 22,9.10. fiának, Jeruzsálem 1,1: vers 12. királyának beszédei. Felette nagy 1,2: vers 14. rész2,1–27. hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. És a nap 1,5: Zsolt. 19,6.7. feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem 1,8: Péld. 27,20. látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. Én prédikátor, királya 1,12: vers 1. voltam Izráelnek Jeruzsálemben. És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen 1,13: 1 Kir. 4,30–33. való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé 1,14: vers 2. rész2,1–27. minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik 1,16: 1 Kir. 4,31. fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek 1,17: rész2,4. és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek 1,17: rész2,1. gyötrelme.