Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 40
Az Úr eljön népe megváltására
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában 40,3: Máté 3,3. készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; 40,5: rész52,10. Luk. 3,6. mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; 40,7: Jób 14,1. Zsolt. 95,5.6. 103,15. 1 Pét. 1,24.25. Jak. 1,10.11. bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten 40,10: Zak. 9,9. Máté 21,5. Ésa. 62,2. jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, 40,11: rész66,12. Ezék. 34,12–16. Ján. 10,11. 1 Móz. 33,13. 4 Móz. 11,12. nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, 40,12: Jób 26,10–13. 38,5–10. Péld. 30,4. a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, 40,13: Róm. 11,34. Jób 11,7. 28,12. 21–28. 1 Kor. 2,16. mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég 40,16: rész66,1. Zsolt. 50,8. az áldozatra. Minden népek semmik Ő 40,17: vers 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16. előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. És kihez hasonlítjátok 40,18: Csel. 17,29. Zsolt. 89,7. Jer. 51,15–19. az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert 40,20: Jer. 10,3–5. keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, 40,22: Zsolt. 104,2. 113,5.6. Zak. 12,1. lakásra; Ki a fejedelmeket 40,23: Jób 12,17.24. Dán. 2,21. semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, 40,24: vers 7.8. Jób. 8,16–18. mint polyvát, forgószél ragadja el: Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? 40,26: 1 Móz. 1,3–18. Zsolt. 147,4.5. Jób 38,31–37. Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett 40,27: rész27,8.9. 49,14–16. Jób 27,2. az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten 40,28: Zsolt. 90,2. Róm. 11,33.34. az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét 40,29: Zsolt. 68,10. Máté 11,28. megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem 40,31: Zsolt. 103,5. 2 Sám. 1,23. fáradnak el!