Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 49
Isten Szolgája a pogányoknak világossága, Izrálenek üdve
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt 49,1: rész50,4. Jer. 1,4. már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, 49,2: Jer. 1,9.10. Préd. 12,13. keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök. És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél. És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is 49,6: rész42,6.7. 60,3. Luk. 2,30.32. világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki 49,7: rész52,14.15. 53,3. Zsolt. 22,7. téged elválasztott. Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, 49,8: rész61,2. 54,3. 61,4. és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! 49,9: rész42,7. és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: Nem éheznek, 49,10: Jel. 7,16. Ésa. 35,7. 43,19.20. 48,21. 40,10.11. 42,16. nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak 49,11: rész35,8. 51,3. 52,9. Luk. 2,25. lesznek. Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, 49,13: rész35,8. 51,3. 52,9. Luk. 2,25. Zsolt. 96,11. és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
Sion az ő könyörülő Istenével vígasztalódjék
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is 49,15: Zsolt. 27,10. ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem 49,16: 2 Móz. 25,40. 1 Krón. 28,11.19. vannak szüntelen. Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. Emeld fel köröskörül 49,18: rész60,4. szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid 49,22: rész11,10. 60,4.5.6. 66,12–14. vállukon hordoztatnak. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; 49,23: Zsolt. 72,9. Mik. 7,17. és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, 49,26: Jel. 14,20. Ésa. 9,19. és megtudja minden test, hogy én vagyok 49,26: Jel. 16,6. az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!