Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 22
Az Igaznak szenvedései és dicsősége (Krisztus szenvedéseiről szóló zsoltár)
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, 22,2: Máté 27,46. Márk 15,34. én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz 22,3: Jób 19,7. meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. Pedig te szent vagy, 22,4: 1 Kir. 9,3. a ki Izráel dícséretei között lakozol. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak 22,6: Zsolt. 107,6. és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 22,7: Ésa. 53,2.3. Máté 27,39.40.43. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják 22,8: Zsolt. 109,24.25. fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, 22,9: Zsolt. 42,4. hiszen gyönyörködött benne! Mert te hoztál ki 22,10: Zsolt. 71,6. engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te 22,11: Zsolt. 31,15. Ésa. 49,1. voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán 22,13: Józs. 17,5. Ámós 4,4. bikái. Feltátották 22,14: Máté 27,22. rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy 22,15: Zsolt. 40,13. kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, 22,16: Zsolt. 32,4. 102,4–6. mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok 22,17: Ján. 19,18. Jel. 1,7. serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak 22,18: vers 8.9. néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, 22,19: Ján. 19,23.24. és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet 22,21: vers 17. Zsolt. 40,14. a kutyák körmeiből. Ments meg engem 22,22: Zsolt. 58,7. az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. Hadd hirdessem 22,23: Zsolt. 116,12–14. Zsid. 2,11.12. nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek 22,24: Zsolt. 32,1. 139,19.20. őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg 22,25: Zsolt. 9,13. 40,18. és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom 22,26: Zsolt. 56,13.14. azok előtt, a kik félik őt. Esznek 22,27: vers 25. Ésa. 65,13. a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld 22,28: Zsolt. 72,11. Malak. 1,11. minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. Mert az Úré a 22,29: Zsolt. 24,1.2. királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. Őt szolgálják 22,31: Zsolt. 110,2.3. a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik 22,32: Zsolt. 69,37. 102,29. az ő igazságát az ő utánok való népnek, 22,32: Zsolt. 52,11. hogy ezt cselekedte!