Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 137
A babiloni foglyok keserve
Babilon 137,1: Jer. 39,9. folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott 137,3: 2 Kir. 25,1.11. elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem 137,5: Jer. 51,50. felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, 137,7: Ésa. 34,5–8. a kik azt mondták Jeruzsálem napján: 137,7: Jer. 39,2.3.8. Rontsátok le, 137,7: Ezék. 25,3.6.8. 26,2. 35,15. Abd. 1,11. rontsátok le fenékig! Babilon leánya, 137,8: Jer. 50,1–3. 51,1–49. te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja 137,9: Ésa. 13,16.17. Dán. 5,30.31. kisdedeidet!