Isa Ézsaiás, fejezet Ézsaiás próféta könyve, fejezet 8
A hívők vigasztalása gonosz időkben
És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd 8,1: Hab. 2,2. Ésa. 30,8. fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára; És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát. És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára. Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája 8,4: 2 Kir. 15,29. 16,9. elviszi. Ismét szólott az Úr hozzám, mondván: Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik: Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, 8,7: Zsolt. 124,4.5. 69,16. Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett, És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel! Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok. Tanácskozzatok, de 8,10: Ésa. 7,2. 5–7. Zsolt. 33,10. haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, 8,10: Zsolt. 46,1–6. mert Isten van mi velünk!
Intés az élő Istenbe való hitre
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne 8,11: Ezék. 1,3. 37,1. járjak, mondván: Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek; A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve 8,14: Róm. 9,33. és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; 8,15: Máté 21,42–44. 1 Pét. 2,8. tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be 8,16: Dán. 8,26. 12,4.9. Jel. 5,1.2.3. e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban! Én pedig várom 8,17: Ésa. 49,4. 50,7. Mik. 7,7. Zsolt. 40,1. 18,3. az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom. Ímhol vagyok én 8,18: Zsid. 2,13. és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi! És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a 8,19: 3 Móz. 20,27. halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? 8,19: 5 Móz. 18,11.12. 1 Sám. 28,7–15. Ésa. 29,4. az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben 8,22: Ján. 12,35. elhagyatva!