Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 104
Istennek a teremtés munkáiból való dicsérete
(V. ö. 1 Móz. 1.)
Áldjad én 104,1: Zsolt. 146,1. lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! A ki körülvette 104,2: 1 Tim. 6,16. magát világossággal, mint egy öltözettel, 104,2: Ésa. 40,22. és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az 104,3: Ésa. 18,2. ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az 104,5: Zsolt. 24,2. ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek 104,6: 1 Móz. 1,9.10. 7,19.24. felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól 104,7: 1 Móz. 1,9. 8,1.3. Jób 37,4.5. eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. Határt 104,9: Jób 38,20.21. Jer. 50,22. vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. A ki megöntözi 104,13: Jób 38,26.27. a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, És bort, 104,15: Péld. 31,6.7. a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé 104,15: 2 Sám. 14,2. teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák 104,18: Péld. 30,24.26. hörcsögöknek menedéke. Teremtett holdat 104,19: 1 Móz. 1,14–16. ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak 104,21: Ésa. 31,4. a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld 104,24: Ésa. 6,3. a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. Amott gályák járnak 104,26: Jób 25,13. 41,12–33. s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad 104,27: Zsolt. 145,15. eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, 104,29: Jób. 34,14.15. kimulnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak 104,31: vers 24. dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, 104,32: 2 Móz. 19,18. Zsolt. 18,8. és füstölögnek azok. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!