Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 63
Óhajtás Isten után és a szent hajlék után
Dávid zsoltára, mikor a 63,1: 2 Sám. 22,5. Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, 63,2: Zsolt. 42,2.3. 27,4.5. téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén 63,3: Zsolt. 42,5. a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te 63,4: Zsolt. 69,17. kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért 63,5: Zsolt. 146,2. életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról 63,7: Zsolt. 16,7. őrváltásra rólad elmélkedem; Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. Szablya 63,11: 1 Sám. 31,1.2. martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. A király pedig 63,12: Zsolt. 18,1–3. örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.