Rev Jelenések, fejezet A jelenések könyve, fejezet 19
És ezek után, mint egy nagy sokaságnak hangos szavát hallottam az égben, amely ezt mondta:
„Halleluja,
Az üdvösség és dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké.
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei,
mert elítélte azt a nagy paráznát,
aki a földet megrontotta paráznaságával,
mert megtorolta rajta szolgáinak vérét.
És másodszor is mondták:
Halleluja,
annak füstje felszáll örökkön örökké.“
És leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, és imádták az Istent, aki királyi székében ült, és így szóltak:
„Ámen! Halleluja!“
És a királyi szék felől szózat hallatszott, amely ezt mondta:
„Dicsérjétek a mi Istenünket
ti szolgái mindnyájan,
akik félitek őt,
kicsinyek és nagyok!“
És hallottam, mint egy nagy sokaság szavát, és mint nagy vizek zúgását, és mint erős mennydörgés szavát:
Halleluja,
mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Örüljünk és örvendezzünk
és adjunk dicsőséget neki,
mert eljött a Bárány menyegzője,
fölkészült menyasszonya
és megadatott neki,
hogy felöltözzék tiszta és ragyogó gyolcsba.
A fehér gyolcs a szentek igaz cselekedetei.
És ezt mondta nekem: „Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak!“ És ezt mondta: „Ezek Isten igaz beszédei.“
És leborultam lába előtt, hogy imádjam őt, de ezt mondta nekem: „Meglásd, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és a te atyádfiainak, akiknél Jézus bizonyságtétele van. Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.“
És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme egy fehér ló, és aki azon ült, azt így hívják: Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és hadakozik. Szemei olyanok, mint a tűz lángja, fején sokágú korona, rajta egy név volt írva, amit senki sem tud, csak ő maga. És vérrel behintett ruhába volt öltözve, és a neve ez: Isten Igéje. És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És szájából éles kard jött ki, hogy azzal sújtson a pogányokra, és ő fogja azokat vasvesszővel legeltetni, és ő fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. És az ő ruhájára és derekára oda volt írva az ő neve:
királyok Királya és uraknak Ura.
És láttam egy angyalt állni a napban és hangos szóval kiáltott mindenféle madárnak, amely az ég közepén repdesett: „Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy vacsorájára, hogy egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát és a hatalmasok húsát és a lovaknak és a rajtuk ülőknek húsát és minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsikét és nagyokét.“
És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az ő serege ellen, de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki annak színe előtt csodákat tett, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét. Mindkettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többieket megölte a lovon ülő kardja, amely szájából jött ki, a madarak mind jóllaktak azok húsával.