Jer Jeremiás, fejezet Jeremiás próféta könyve, fejezet 45
A próféta azzal az isteni igérettel vígasztalja Bárukot, hogy életben marad
Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, 45,1: 2 Kir. 23,34. Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk: Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam. Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet 45,5: rész38,2. zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.