2Co 2 Korinthusi, fejezet Pál második levele a korinthusiakhoz, fejezet 3
Az új testamentum szolgálata a lélek és élet szolgálata, nem úgy mint a törvényé, mely a megölő betű szolgálata
Elkezdjük-é ismét 3,1: rész5,12. ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? A mi levelünk ti vagytok, 3,2: 1 Kor. 9,2.3. beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem 3,3: Jer. 31,33. tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által 3,4: Ján. 14,6. van. Nem mintha magunktól 3,5: rész2,16. volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; 3,5: Ján. 15,15. ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az 3,5: Csel. 16,14. Istentől van: A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem 3,6: Jer. 31,31. léleké; mert a betű megöl, 3,6: 5 Móz. 27,26. a lélek 3,6: Róm. 8,2. Ján. 6,63. pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak 3,7: 2 Móz. 24,12. betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes 3,7: 2 Móz. 34,30.33. orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság 3,9: Róm. 1,17. 3,21. szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges 3,10: Kol. 2,17. ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, 3,11: Zsid. 12,18. a mi megmarad. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal 3,12: vers 4. Eféz. 6,19. szólunk; És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, 3,13: 2 Móz. 34,33.35. hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert 3,14: Ésa. 6,10. ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, 3,14: vers 13. mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a 3,16: Róm. 11,23.25.26. lepel. Az Úr pedig a 3,17: vers 6. Ján. 4,24. Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal 3,18: 1 Kor. 13,12. szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.