2Co 2 Korinthusi, fejezet Pál második levele a korinthusiakhoz, fejezet 5
Vágyódás a mennyei hazába
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk 5,1: Jób. 4,19. 2 Pét. 1,13.14. elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké 5,1: Ján. 14,2. Zsid. 11,10. való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi 5,2: Róm. 8,23. mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje 5,4: 1 Kor. 15,53.54. azt az élet. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát 5,5: rész1,22. Róm. 8,16.23. Eféz. 1,13.14. is adta minékünk. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben 5,6: 1 Krón. 29,15. Zsolt. 39,13. lakván, távol vagyunk az Úrtól. (Mert hitben 5,7: Zsid. 11,1. járunk, nem látásban 5,7: 1 Kor. 13,12.); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és 5,8: Fil. 1,23. elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, 5,9: Zsolt. 39,13. néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus 5,10: Csel. 17,31. Róm. 2,6. 14,10. ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék 5,10: Jób. 34,11. Préd. 12,16. a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
A megbékéltetést prédikáló szolgálat fontossága
Ismervén tehát az Úrnak 5,11: Jób. 31,23. Mát. 25,31–46. félelmét, embereket térítünk, 5,11: Júd. 1,23. Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk. Mert nem ajánljuk ismét magunkat 5,12: rész3,1. néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való 5,12: Gal. 6,12. dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. Ha azért bolondok vagyunk, 5,13: rész11,16.17. Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az. Mert a Krisztusnak szerelme 5,14: 1 Tim. 2,6. Róm. 8,35–39. szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, 5,15: Zsid. 2,9. tehát mindazok meghaltak; és azért 5,15: 1 Tim. 2,6. Róm. 14,7.9. Gal. 2,20. halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki 5,17: Róm. 8,1.10. Krisztusban van, új teremtés az; a régiek 5,17: Ésa. 43,19. elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus 5,18: Róm. 5,10. Kol. 1,20. által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, 5,19: Róm. 3,24.25. és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, 5,20: Ésa. 52,7. Agge. 1,13. 1 Kor. 4,1. mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt 5,21: 1 Pét. 2,22–24. Ésa. 53,9. Róm. 8,3. nem ismert, bűnné tette 5,21: Gal. 3,13. értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő 5,21: Kol. 1,14. Eféz. 1,6.7. Fil. 3,9. benne.