Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 10
Panasz, hogy az ellenség kevélységével szembe késik az Isten segítsége, és könyörgés az elnyomottak megmentéséért
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl 10,1: Zsolt. 13,2. el a szükség idején? A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek 10,2: Zsolt. 7,16. Jób 18,7. foglyul a cseleknek, a miket koholtak. Mert dicsekszik a gonosz az ő 10,3: 5 Móz. 29,19.20. lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; 10,4: Zsolt. 14,1. nincs Isten, ez minden gondolatja. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. Azt mondja szívében: Nem 10,6: Jel. 18,7.8. rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. Szája telve átkozódással, csalárdsággal 10,7: Róm. 3,13–17. és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja 10,9: Zsolt. 37,32. 9,19. a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett 10,11: Zsolt. 94,7. Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te 10,14: Zsolt. 94,9.10. látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja 10,14: Zsolt. 68,6. magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. Törd össze a gonosznak 10,15: Jób 38,15. Zsolt. 104,35. karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. Az Úr király 10,16: Zsolt. 146,10. mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek 10,16: 3 Móz. 25,23. az ő földjéről. A szegények 10,17: Zsolt. 65,3. kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.