Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 16
Az Úr Szentének szép öröksége és halálból való kiszabadulása
Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van 16,3: Zsolt. 101,6. minden gyönyörűségem. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. Az Úr az én 16,5: Siral. 3,24. osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is 16,7: Zsolt. 63,7. oktatnak engem az én veséim. Az Úrra 16,8: Zsolt. 28,7. 49,16. Csel. 2,25–28. néztem szüntelen; mert jobb kezem 16,8: Zsolt. 109,31. 110,5. felől van, meg nem rendülök. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod 16,10: Zsolt. 86,13. 88,6.7. 116,8.9. Csel. 2,31. Ésa. 53,10–12. lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes 16,11: Zsolt. 17,15. öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.