Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 17
Az igaznak könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért
Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre 17,1: Zsolt. 4,2. 5,2. könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid 17,2: Zsolt. 43,1. hadd lássanak igazat. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál 17,3: Zsolt. 139,1–3. semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad 17,4: Jób 21,23. Zsolt. 119,120. igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra 17,12: Zsolt. 10,9. szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; 17,14: Jób 21,8–13. megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn 17,15: Jób 19,26.27. Dán. 12,1. felserkenek.