Job Jób, fejezet Jób könyve, fejezet 5
Folytatás: az istentelen elvész; aki Isten előtt meghajlik, az megszabadul
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, 5,3: Zsolt. 37,35.36. de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! Hanem nyomorúságra 5,7: rész7,16. születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre 5,8: rész2,10. bíznám ügyemet. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat 5,9: rész9,10. Zsolt. 72,18. Róm. 11,33. művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. A ki esőt ad 5,10: Zsolt. 135,7. a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, 5,11: 1 Sám. 2,7.8. és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, 5,12: Nehem. 4,15. Zsolt. 33,10. Ésa. 8,10. hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is 5,14: 5 Móz. 28,29. tapogatva járnak, mint éjszaka. A ki megszabadítja a 5,15: Zsolt. 52,4.7. fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja 5,16: Zsolt. 63,12. Ésa. 52,15. az ő száját. Ímé, boldog ember 5,17: Péld. 3,11.12. Jak. 1,2. az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei 5,18: 5 Móz. 32,39. meg is gyógyítanak. Hat bajodból 5,19: Zsolt. 91,13. Péld. 24,16. megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, 5,21: Zsolt. 52,4–7. hogy a pusztulás rád következik. A pusztulást 5,22: Zsolt. 34,11. és drágaságot neveted, és a fenevadaktól 5,22: Zsolt. 91,13. sem félsz. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is 5,23: Hós. 2,17. békességben lesz veled. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, 5,25: rész42,11–17. Zsolt. 127,3.4. és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg 5,27: rész3,1–26. 2,10. magadnak.