Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 35
Könyörgés rosszakaratú ellenségektől való szabadulásért
Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. Szégyen, 35,4: Jer. 17,18. Zsolt. 40,15. 70,3. gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. Legyenek olyanok, mint a polyva a 35,5: Zsolt. 6,4. Jób 21,18. szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve 35,9: Zsolt. 18,1.2. szabadításában. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a 35,10: Zsolt. 18,8. nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a 35,11: Zsolt. 55,4. miről nem tudok. Jóért 35,12: Zsolt. 38,21.41.10. roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: Ők pedig 35,15: Jób 30,12–14. örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg 35,17: Zsolt. 22,21. lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Dicsérlek 35,18: Zsolt. 40,10. a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. Ne örüljenek 35,19: vers 15. rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim 35,19: Zsolt. 41,8.9. Péld. 6,13. se hunyorgassanak rám. Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta 35,21: Zsolt. 41,8.9. a szemünk. Láttad, oh 35,22: vers 25. Uram – ne hallgass, oh 35,22: Zsolt. 83,1.3. Uram; ne légy távol tőlem! Serkenj föl, 35,23: Zsolt. 44,24. ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a 35,24: Zsolt. 26,1.9. te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! Ne mondhassák szívökben: Örülj mi 35,25: vers 22. Zsolt. 41,6.9. lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.