Psa Zsoltárok, zsoltár A zsoltárok könyve, zsoltár 36
Panasz az istentelenek miatt. Isten jósága a kegyesek iránt
Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot 36,5: Mik. 2,1. gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint 36,7: Róm. 11,33. a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak 36,8: Zsolt. 57,2. árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod 36,10: Ján. 1,4.9.10. által látunk világosságot. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!