PsaПс ZsoltárokПсалтыр, zsoltárпсалом A zsoltárok könyveПсалтыр, zsoltárпсалом 138

Hálaének Istennek a szükségben nyújtott segítségéért

Dávidé.

Magasztallak téged (a)138,1: Zsolt. 9,2. teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek (b)138,1: Zsolt. 82,1.6. előtt. Szent templomod (c)138,2: Zsolt. 132,7. felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. Magasztal téged, Uram, e földnek minden (d)138,4: Zsolt. 68,32.33. királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! Noha felséges az Úr, mégis meglátja az (e)138,6: Zsolt. 113,6–8. Ésa. 66,2. alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod (f)138,7: Zsolt. 18,5.6. 16,17. kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. Elvégzi (g)138,8: Zsolt. 57,3. Fil. 1,6. értem (h)138,8: 2 Sám. 3,18. 7,12.16. az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!